Címer

Pilisszántó címere

Pilisszántó újratelepítése a török elvonulása után kb. 1703 végén kezdődött, és a községnek 1707-ben már volt címeres pecsétnyomója, ami érett közigazgatást bizonyít, vagy betelepülő őseink örököltek valamit, ami helyzeti előnyhöz juttatta őket. A pecsétnyomó címer lényegében a mai napig nem változott, és ugyanezt a motívumot őrzi az 1760-ban épült templom alapkövének faragványa is.

A kőfaragvány eredete jelenleg ismeretlen. Mivel a török hódoltság 150 éve alatt a falu nem létezett, nem élt benne egy lélek sem, a követ csak az előtte lévő korok itt élő lakói faraghatták. Nyilvánvaló tehát, hogy a címeres alapkő sokkal régebbi az 1704-es betelepülésnél. Vajon hol lehetett szerepe előtte? Miért jelentett oly sokat őseinknek, hogy a megtisztelő „templom alapköve” rangra emelték, és szellemiségére építették az erkölcs fellegvárát, Isten házát? Úgy tűnik kőbe vésett címerünk csillaga mindenkor mutatta a falu népének a helyes erkölcsi utat. Úgy gondolom, egy címer szimbólumnak misztikus ereje kell, hogy legyen.

Ikvai Nándor Régészeti tanulmányok Pest megyéből című munkájában a Pilisszántóról szóló részben a címeres alapkőről a következő olvasható: „nem dönthető el, hogy a barokk templom homlokzatának É-i síkjába befalazott XV. század végi reneszánsz címeres kőfaragvány honnan származik. (Számításba jöhet valamelyik közeli kolostorrom is.)" Lehet, hogy a temetőnkben 1998-ban megtalált Pálos kolostorból való?

Egy település címere a közösség jellemző egyéniségét sűríti kifejező szimbólumokba.

A megfejtésére felkért heraldikus szerint a pajzs alak a védelem jele. Benne a heraldika szabályainak megfelelően a párhuzam és a szimmetria jegyében a pajzs felső részében lévő két betlehemi csillag a vallásosságra utal, a három búzakalász pedig a falu, Szántó nevéből eredeztethető. A szakember véleményét elfogadtam, de éreztem, hogy mélyebb mondanivalója is van címerünk szimbólumainak.

Emlékszem, hogy a búzatábla tarlóján kiszóródott magokat mezítláb szedegető gyermekként, édesanyám rámutatott a búzaszem hegyén rajzolódó pici ábrára: „Látod fiam, ez Jézuska arca!” Azóta a búza számomra nem takarmány, hanem misztikus növény. Az élet indulása, a Mi Atyánk kenyere. A kalász pedig a közösség egysége, a magbőség életereje, melynek egyedeit „Jézuska arca” tartja egységben.

Most már tudom, miért követelt előkelő szerepet Pilisszántó címerében a búzakalász szimbóluma. Pusztuló világunkban az élet csíráját őrizzük történelmünkben és címerünkben.

Néhány évvel ezelőtt kezembe került Jozef Klima Mezopotámia című könyve. Ekkorra már a Ziribár dűlő rejtélyes sumer eredete megfertőzte hitetlenkedő elmémet, amiből kifolyólag különös figyelemmel fordultam minden információ felé, amely az ősi mezopotámiai világról tájékoztat.

Jozef Klima, Marton Veronika könyvei, Párizsból Pál László festőművésztől kapott, Zöldi Imre emigráns 2013-ban szerencsésen hozzám került több mázsás irathagyatéka bevezettek az öt-hatezer évvel ezelőtti Mezopotámia társadalmának életébe. Megismertem az akkori ember értékrendjét, viselkedésének erkölcsét, amely meglepően hasonlít a mi keresztény értékrendünk eszmeiségére és a falunkban talált régészeti emlékek erkölcsi tartalmára. Leleteink és értékrendünk szinkronban vannak a 6000 éves mezopotámiai kultúrvilággal, ahol az élet tisztelete, születése, fogantatásának titka és az anyaság mindenek feletti érték.

Az asszony azért születik a Földre, hogy életet adjon. Ennél magasztosabb feladata nincs. A férfi pedig azért, hogy az életét adja az asszonyának. Ezért volt az, hogy tizenhat évi polgármesterségem ideje alatt minden újszülött szántói gyermek édesanyját meglátogattam, és egy szál rózsával köszöntem meg neki, hogy új életet adott a falunak!

Jozef Klima könyvének egyik fejezete a sumer szimbólumokról szól. Címerünk szimbólumainak itt találtam rá igazi értelmére.
(Kép: Sumer Nap-Hold-Vénusz ábrázolás)

A csillag és a búza sumer szimbólum. Mezopotámiában csillaggal jelölték az Istenséget, búzakalásszal pedig az élet termésének bőséges magját. Két csillaggal viszont kizárólag azt az egy Istent jelölték, aki az összes Istennek az Istene, akinek neve sem volt, akinek akkora a tisztelete, hogy beszélni sem illett róla. Csak ezt az egyet, a Teremtő Istent jelölték két csillaggal, aki nem nő, nem férfi, nem apa vagy anya, nem szül, hanem szeretetből fakadóan életet teremt.

A sávval kettéválasztott címerünk felső mezejében a dupla csillag ezek szerint a Teremtő Istent jelenti, aki az általa teremtett élet felett áll. Falunk védelméhez ősi címerünk pajzsában nem kard, golyószóró vagy ágyú adja az erőt, hanem maga a két csillagos Teremtő Isten. Az Ő szeretete a teremtett világ legmagasabb értékű ereje. Élet csak a szeretet közegében tud születni. Gyűlöletben a halál terem. A búza pedig Jézuska arcát, az élet csíráját, kezdetét, a fogantatás pillanatának titkát, minden élet tiszteletét, az élet kenyerét, a magot jelenti, amiből az új élet, a magzat születik.

Ha ezeknek a sumer szimbólumoknak az üzenete alapján olvasom le a védelmet nyújtó pajzs alakú címerünk jelentését, akkor falunkat a világ legmegbízhatóbb védelme óvja: „a Teremtő Isten szeretete, amiből az új élet fakad!”

Most már kezdem érteni, miért hívták Boldog Özséb idejében Santo-nak, vagyis latinul Szentnek a falut. Falum méltó a nevére: Szent hely. A Pálosok is tudhatták ezt. Gyanítom címerünk köve is az Ő Szent Kereszt kolostorukból származik.