Szántói értékrend

Szántói értékrend

Az utóbbi évek szántói felfedezései, és azok egy irányba mutató jelzései érdekes meglepetésekkel örvendeztettek meg. Az eddig ismeretlen eredetű, de fölöttébb tartalmas kultúrtörténeti leletek igazolják, hogy ez a település, ez a tér fontos szerepet töltött be a magyar történelemben. Igazolja, hogy a történelmi Pilis hegység a nemzet számára nemcsak egy röghegység, és nemcsak Esztergomból és Visegrádból állt, hanem azokat kiegészítve, rangjuk elismerése mellett egyéb fontos, a két városnál talán régebbi emlékekkel együtt alkotott szoros egységet.

Falunk ennek az ősi pilisi egységnek a kapujában állt, és áll most is. Múltunknak ezt a patinás helyét a becsület, tisztesség, szolgálat, hűség és a haza szeretete jellemezte, mely fogalmak mára a világban elcsendesedtek. A kapuban állók ma védekezésre szorulnak, őrizniük kell a kapun belüli értékeket.

Több ezer év alatt ebben a térségben olyan erkölcsi táptalaj alakult ki, melynek humuszában életre tudott kelni a Pálos rend, egy mély erkölcsi tartalmú címer, a Keresztes Kő, a Szent Kereszt kolostor, a kőbe vésett Termékenységi istennő, a Szívkereszt, a Boldogasszony kőoszlop, a falut behálózó föld alatti folyosók, a vaskori, kelta, római romok, nyílhegyek és ki tudja, még mi minden a Ziribárral bezárólag.

Figyelemre méltó örökség, melyben megdöbbentő párhuzam mutatkozik a szántói leletek által sugallt bölcselet és az ősi sumer bölcselet között. Nem hiszem, hogy a szántói föld jelzései véletlen egybeesések véletlen sorozata lenne egy „véletlen faluban”. A sok véletlen együtt már hálára és köszönetre intő sorsszerűség!

Ennyi érték birtokában indokolt Pilisszántó falusi jellegének, egyéniségének védelme a természetet pusztító nagyvárossal szemben. Tartalmas életfeltételeket nyújtó környezet a természet közelében van, és nem a városban. Az agglomeráció szellemi és fizikai szmogjában Pilisszántó a friss levegőt jelenti. Felelősséget és kötelességet ró ránk falunk történelmi hagyatékának megőrzése a szabadjára eresztett, korlátok nélküli, érték-zavarodott, reklámokkal elvakított külvilágban. Az ember minél jobban távolodik a természettől, úgy kerül messzebb az Istentől is.

Kedvenc jelem a falu elején felállított Pilis Kapujába faragott Szívkereszt, amely a Pilis szeretetéből áradó keresztényi Rend szimbóluma. A motívum kőbe faragva megtalálható a templom két szenteltvíz tartóján, a hét zarándokkeresztünk egyikében, valamint temetőnk régi sírkövein is.

Külön tanulmányt érdemelne a Baross kúria utcai téglafalába néhány éve, épp Boldogasszony napjára beleépített régi oszlop-kápolnácska szimbólum-sora. A szimbólumok kidomborodnak a síkból, ezért a kőfaragvány nyilván idősebb 1882-nél, mert az évszámot már csak bele tudták vésni, és nem ráfaragni úgy, mint a többi jelet. A kő oszlop ki tudja, mióta hevert elfelejtve eddig a templomkert árnyékos zugában. Az oszlop legfelső szimbóluma egy ívelt négyágú csillag, az égbolt fényes csillagát a Vénuszt ábrázolja. Jelzi, hogy Pilisszántó stabil hely, biztos pont, mint égen a csillag.

Szeretet és hit. Van ennél erősebb, fontosabb alkotóerő a világon? Ebből épült a faluban minden, ami fontos.

(Kép: Oszlop-kápolnácska a Baross kúria téglafalában)

A Trojica zarándokkereszten, - melyet engesztelésül ajánlott fel Licsik Adam 1900-ban a Szentháromságnak - a szívkereszt alatt egy körben bevésett 8 ágú rozetta is figyelmeztet a teljességre.

A Hosszú-hegy csobánkai erdejében, egyszál magában álló, út menti kereszt kellős közepén egy nagy szív, a szeretet dobog Jézus testének helyén.

Vajon véletlen, hogy temetőinkben, a Kálvárián összesen hét helymeghatározó nagy keresztünk áll? Falunkat szereti a 7-es szám. Az országban hét Szántó nevű település van.

Érdekes módon zarándok keresztünkből is hét van: a főút mentén a faluba érve a Trojica, a Csobánkai úton, a Rókus kápolna előtt, a templom előtti, a Szent Flórián, fönt a dombtetőn Pilisszentkereszt felé és hetedikként a Millenniumra felállított Hősök tere keresztje.

(Kép: Zarándokkereszt a falu végén)

Régi temetőnk kőből faragott gyönyörű sírkövein, az élet és halál emlékművein is a szeretet és a hit fontosságát üzenik nekünk őseink legtöbbször. A sírkövek tanúsága szerint egyszerű, kérges és nehézkezű őseink - akik a helyesírást csak mellékes úri huncutságnak tartották - csodálatos, tiszta erkölcsre és szépre érzékeny lelkülettel bírtak, amely a kőbe vésett motívumok közvetítésével évszázadok múltán is átsugárzik a hideg kövön, és most is melegíti utódaik szívét. Hírmondók Ők, s gyökereink is. Örökre belevésték hegyeink kövébe azt, ami nekik fontos volt, és nekünk is az lehet.

Egymásba kulcsolódó két kéz, virágfüzér tulipánokkal, kehely ostyával, krisztusi jelrendszer, tövisbe zárt vérző szív, négy-, hat- és nyolcágú rozetták, korpusz angyalokkal, négy világtájra mutató szirmok, szabályos átlós négyszögbe ölelt kereszt és egyéb tömör mondanivalóval bizonyítják a sírkövek azt a különös, emelkedett szellemiséget, amely falunk terében vibrál.
(Kép: Faragott sírkövek a szántói régi temetőben)

A falu templomába belépve rögtön két szenteltvíztartóra nyúlik kezünk. Alul bevésve ott van a krisztusi jel a szívkereszttel. Fölöttük a mennyezeten szintén egy gazdag szimbólum. A hétfájdalmas Szűzanya oltár, melyet véletlenül épp egy Pálos templomból, a mai nyugat-szlovákiai Sasvárról hoztak Szántóra lovas kocsival őseink, ahonnan egyébként a hasonló nyelvjárásból ítélve vélhetően az 1703-tól újratelepített falunk lakói származnak. Véletlen lenne a kettős kötődés?

A tizenkét csillaggal koronázott Szűzanya, a boltozatra festett Árpád-házi királyokat és szenteket ábrázoló hét kép, a szószék szimbólumai mind elmélkedésre ösztönöznek.

(Kép: A szántói Páduai Szent Antal templom)

Arra gondoltam, hogy a Pilis környéki szlovák falvak magukkal hozhatták közös szimbólumrendszerüket születési helyükről, a mai Nyugat-Szlovákiából az 1700-as években, hisz a török elnyomás és az esztelen Habsburg pusztítás után elvileg a semmibe érkeztek az új betelepülők.

Összehasonlítva a pilisi testvérfalvainkat, mégis Szántón látom a legtöbb egyedi szimbólumot, amiből arra kell következtetnem, hogy érkezésünkkor már itt voltak a többi lelettel együtt. Ezeket átvettük, azonosultunk velük, és őriztük őket, védtük Pilis értékeit, mert a Kárpát-medence népeinek értékei mindnyájunk közös kincsei! Sokszínű virágok Ők hazánk mezein!

Pilisszántó szlovák nemzetiségű település, ahol együtt imádkozzuk a Miatyánkot hazánkért, és az Otcse Nást szülőfalunkért. A környék többnemzetiségű szomszédos falvai évszázadok óta élnek itt együtt harmonikus békében, egymást biztatva kultúrájuk megőrzésére. Karácsonykor a szántói tót ember átment Solymárra, hogy örömét lelje a sváb nagymise szépségében, a solymári sváb ember ugyanakkor átjött Szántóra gyönyörködni a tót nagymise énekeiben, imáiban, pedig egy mukkot nem értenek belőle. Így lesznek mindketten nemzetiségüket őrző magyarok. Ez a kárpát-medencei együttélési modell Szent István óta.

(Kép: A Sasvárról származó hétfájdalmas Szűzanya oltár)

A falu kétnyelvű helységtábláján Pilisszántó mellett a Santov név szerepel, mert így hívták a falut, amióta megvan, holott Santov semmit nem jelent szlovákul. Szántó nem valószínű, hogy a falu gyenge aranykoronás, nehezen művelhető földjéről kapta nevét. Más értelemben viszont jelenthet megtermékenyítőt, ha a földbe hatoló, „magot” beültető és beleszántó eke általi megtermékenyítésre gondolunk. Hisz a magot, az élet csíráját, címerünk búzamagját, az élet kenyerét, az új élet születését készíti elő, teremti meg a szántói anyaföld testébe való behatolással. Itt érthető meg igazán a lenézett, egyszerű vidéki paraszt ember földszeretetének valódi, mély oka: az élet teremtőjét tiszteli benne. Ugyanazt a földet hazánk művelt nagyjai közül sokan csak négyszögölára alapján értékelik. Az egyik pénzt fial, a másik életet.

A Szántó/Santov névvel összecsengenek más népek szentet jelölő szavai is: Sankt, San, Santo, Szent stb. Lehet, hogy falunk neve arra hívja fel figyelmünket, hogy szent ez a hely?

Az kétségtelen, hogy Pilisszántó kőbevésett történelmi „kottája” a keresztényi érték Rendje. Ha ezt felismerjük és elfogadjuk, már nem lesz nehéz rátalálni a karmesterre, a Teremtőre, akinek segítségével kiemelkedhetünk az anyagi világból egy magasabb erkölcsi állapotba, és történelmünket is hitelesebben tudjuk megítélni.

A múlt emlékei által hordozott szellemiség láttán rá kell döbbennünk, hogy hamis és igaztalan volt, amit eddig tanítottak és mondtak nekünk a magyarságról! Népünk sohasem volt vérszomjas, de a szabadságot és az igazságot szomjúhozta. Nem lehetett barbár, vért szürcsölő, vad, kegyetlen gyilkos az a nép, akit ilyen erkölcsiség és ideológia irányított! Már a kutyafejűnek hamisított Atilla is keresztény uralkodója volt Európának és a magyaroknak. A „civilizált“ Róma halomra gyilkolta a leigázottakat, ezzel szemben Atilla kegyet gyakorolt és befogadott! Akkor hát ki a barbár, és ki a keresztény?
(Kép: Atilla szobra a Csillagösvényen)

Tiszteletreméltó és irigyelt példa voltunk egykor a térség más népei számára, akik korábban csak elnyomatást és kegyetlenséget kaptak a náluk erősebb népektől. Senki, az ún. kulturált Nyugat sem bánt velük emberségesen, csak a magyarok. Ezért kötöttek örömmel szövetséget Kárpát-medence népei a Szent Korona-eszme jegyében, amelynek felségterületén a Teremtő rendje uralkodott, és biztonságot nyújtva, családtagként védte meg őket.

A kétangyalkás, a Kárpát-medence népeit a Szent Korona alatt egyesítő történelmi címerünk - amit egyesek maradinak és konzervatívnak ócsárolnak - számomra ma is korszerű! Sajnos a Szent Korona most nem működik rendeltetésszerűen, mert el van fojtva, és a képmutató, farizeus, Koronánkat becsmérlő, sajátos liberalizmusunk nem engedi szóhoz jutni.
(Kép: Szent Korona, forrás: www.nemzetijelkepek.hu)

Dicső múltunk szellemisége által vezérelve, egy népi kezdeményezésre indított terv méltó emléket állított a magyarság és a Pilis történelmi hagyatékának. Népakaratból 2003-ban a hegyre került a feltámadást hirdető Pilis Keresztje, melyet a Csíksomlyó környéki erdőkből a székely Nagy András hozott ide Hargita ajándékaként. Viszonzásul innen, Csíkcsomortán templomába került Hummel Rozália, Szántón született festménye, a „Pilisszántói Madonna”, Pilis ajándékaként. Összekötve ezzel azt, ami az égben megköttetett, a nemzet egységét!

A hegy sziklájára kitűzött, három éven át viharokban tépett, kétangyalkás, Szent Koronás, Kárpát-medence népeit egyesítő kedvenc zászlóm, most a kápolna Boldogasszonyának ölében fekszik megnyugodva, mert ott van a jó helyen.

A kör alakú Boldogasszony kőkápolna kívánságunk és feltett szándékunk szerint, kizárólag csak adakozásból és felajánlásból, névtelenségbe szerényedet, önzetlen emberek lelkes, ingyen öröm-munkájával, valóban időtálló kötőanyagból, Hitből és Szeretetből épült. Benne testesül meg mindaz, amiről Pilisszántó és a Kárpát-medence története szól.

A rövid idő alatt kegyeleti zarándoklat helyévé magasztosult Pilis keresztje, a Boldogasszony kápolna, a Pilisi Lélekharang és a hozzájuk vezető Csillagösvény hét stációjának felépítésével valójában nem új dolgot alkottunk, csak láthatóvá tettük azt, ami a Pilis hegység lényében, évezredek óta él: a jövő alapjait, az Istentől való fundamentumot ástuk ki Istentől való akarattal a feledés enyészetéből!

Ennek a történelmi nagy ívnek sorában jelen van Nimród, Atilla, Árpád, Szent István, Szent László, Boldog Özséb és Hunyadi Mátyás szelleme. Ők Isteni küldetéssel, égi áldással lettek meghatározó sorsfordítóink.

Az Ő szobraikkal szegélyezett Csillagösvényen ér fel a látogató a Boldogasszony kápolnához, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. S ha innen a hegyről visszatekint a Kárpát medencére, akkor alázattól csendes büszkeséggel bevallja magának: igen, ez a hazám!

Az emlékhely a hegy azon részén áll, ahonnan nézve a Fény újjászületésének hajnalán, december 21-én a Ziribár felett látjuk felkelni az Isten áldását közvetítő, termékenyítő Napot, melynek első sugarai elűzik a sötétséget hazánk felett, és Napba öltöztetik a kápolna Boldogasszonyának hófehér szobrát.

Nem kenyerét féltő történészként talán megengedhetem magamnak, hogy a hivatalos történetírásba nem illeszkedő tényeket is figyelembe vegyem, és ezek alapján levonjam szülőfalum történelmének fontosnak tartott erkölcsi tanulságait, felvállalva más ideológiai alapokon gondolkodó társaim neheztelését, illetve a szakma bírálatát. Engem nyugodtan le lehet keresztényezni, vállalom, azért mert számomra fontos kérdés az, hogy mi volt az a magas fokú szellemi hatalom, amely parancsára a felsorolt bizonyítékok megszülettek ezen a területen.

Mi volt az az eszme, társadalmi rend, ideológia, amely képes volt föld alatti folyosókat, kolostort vagy templomot építtetni hatalmas munkával? Mi lehetett az a másik fontos ok, amiért ugyanezeket az egykor irdatlan munkával elkészített folyosókat szándékosan elpusztították?

Kik és honnan tudhatták, hogyan kell sumer nyelven elnevezni a Ziribárt, melynek anyaöléből az újjászületés reggelén az Isten által teremtett Nap - mint a kéttornyú templom égre nyújtott, áldást kérő két karja közt - újra és újra életet teremt? Hasonlóan mint Csíksomlyó, vagy Théba Naptisztelete. Hogyan került ide ez a kultúra oly távoli időből, messzi földről? Netán innen ment oda? Csupa-csupa kérdés, válasz még nincs.

Ha megtalálnánk a forrást, az nemcsak a felsorolt kérdések megválaszolásában válna hasznunkra, hanem talán egy mainál élhetőbb társadalmi modellhez is jó példát kaphatnánk, és újra felfedezhetnénk a természettel szembeni alázatot is. Lenne mit tanulnunk.

A kirakós játék darabkái egyenként, önmagukban is komolyabb figyelmet érdemelnének nagyobb tudású emberektől, de azért lassan bontakozik már a felismerés, amely a több ezer év ma is fellelhető bizonyítékait összefoglalja egy ideológiai magyarázattá. Olyan időt és teret átölelő törvény ez, amely az Új Élet kezdetéről, fogantatásának arról a szent pillanatáról szól, amikor az édesanya testében a Teremtő lelket lehel az anyagba, életre kel a magzat, és az Isteni átváltozik Emberré.

Pilisszántó több száz és több ezer esztendeje erről az egyetlen pillanatról beszél! A Ziribár anyaölében az éltető Fény újjászületése, a sziklába vésett Termékenységi istennő, címerünk sumer eredetű szimbólumai, a két csillaggal jelölt Teremtő Isten és az élet csíráját, az élet kenyerét jelentő búza, valamint az anyaföldet megtermékenyítő szántó, mint falunk névadója - ők mindnyájan azt az anyai méltóságot dicsőítik, az Örök Élet nagy titka pedig Boldogasszony lényében, fogalmában sűrűsödik eggyé.

Az élet adása kizárólag az Isten privilégiuma! Oly szépen mondta az angyal Máriának: „Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek gyümölcse!" A mai liberális világ ugyanezt így mondja: terhes vagy Marika, de sebaj, ne aggódj, az abortusz helyre hozza bajodat! Nos, ezért a különbségért vagyok én keresztény, mert az Élet újrateremtésével az Isten útján járunk, akinek dolgait nem kell, hogy mindig megértsük, elég ha hisszük! Ő a titokzatos, keresett karmester!

Aki túl tud nézni a Föld határain, láthatja, hogy isteni törvények tartják Rendben az Univerzumot. Az Ő törvényei parancsolnak a forrásvíznek, a méhcsaládoknak és a csillagok járásának. Csak az embernek vannak saját törvényei. Satnya és nagyképű, gyeplő nélküli, liberális, szabad akaratnak csúfolt okoskodások, amelyekkel vétenek a természet törvényei ellen, és az Isten fölé helyezik magukat. Mostanra a bűn erénnyé vált.

Ebből a kilátástalan zsákutcából mutat kiutat, reményt a Csillagösvény szellemisége, mert az embert nem a jólét, hanem a baj tanítja imára! A törvényhozók számára a túlbonyolított paragrafusok útvesztőjében ma is lehetne útmutató iránytű egy egyszerűen és érthetően megfogalmazható alaptörvény: ami az életet szolgálja az Jó, ami életellenes, az Rossz!

Drukkolok a tudománynak, tudjon meg minél többet a világ titkairól, mert annál közelebb kerül az Isten felismeréséhez. Mint ahogy közelebb kerültünk most már mi is falunk, Szántó elnevezésének megfejtéséhez:

Szántó = a Megtermékenyítő, ahol az Élet terem.

Santov = Szent hely!