Bevezetés

A Pilis kapuja

A Pilis hegység főleg természeti szépségei, kulturális rendezvényei és a főváros közelsége miatt kedvelt célpontja a kirándulóknak. Az utóbbi években viszont hazánk történelmi és nemzeti erkölcsi értékei iránt érdeklődők száma megsokszorozódott, és a kommunista években lecsendesített nemzeti öntudat magára talált itt a Pilisben. Mára kivívta magának a szakrális helyszín rangját, ahol a mélyre szívott, természet adta friss levegőt a hegyben rejtőző múlt titokzatos illata dúsítja fel. Az elanyagiasodott, erkölcsileg meggörnyedt társadalomtól elcsüggedő ember igényli, és keresi a biztos pontot, lelkének békéjét, az igényesebb erkölcsi értékeket és a nemzeti büszkeségét, melyeket lassan már csak a múltban találhat meg.

Pilisszántó egy darabkája ennek a titokzatos pilisi légkörnek, melynek természetesen én is csodálója vagyok.

A főváros felől a 10-es főúton érkező látogató itt a Pilis hegység déli határán, Pilisszántón találkozik először a Pilissel, itt lép be felségterületére. Ezt egy szimbolikus kapuval kívánjuk jelezni a látogatóknak mindjárt a falu elején, még helységtábla előtt. A helyi fafaragó, Sipos Gyula által tölgyfából faragott nagykapu két nyitott szárnya az út két oldalán áll. Jelzi, hogy szeretettel, tárt karokkal várunk mindenkit, aki megtiszteli falunkat látogatásával.

De a kapu mást is jelez. Figyelmeztet, hogy a kapun belül más értékrend uralkodik, mint a kapun kívül! A belé faragott szívkereszt a Pilis szívének szeretetében nyugvó keresztényi rendet szimbolizálja, és felhívja a figyelmet: „Barátom, töröld meg a lábad, és tisztelettel köszönj, mert nem akárhová, hanem a Pilisbe érkeztél!“ Itt nem „dzsídípí“-ben mérik az értékrendet, és nem a BUX napi állása határozza meg viselkedésünket, hanem őseink és történelmünk tisztelete.

Minden nagykapu mellett van egy kiskapu. Mi a kiskapunkba véstük bejáratunk fontosnak tartott közlendőjét: „Üdvözöljük az ősi Pilis kapujában” alája pedig „Aki a kapuban áll, őrt áll.” Mi tudjuk azt, hogy ilyen helyen lakni nem csak megtiszteltetés, hanem feladatvállalás is. Mint ahogyan egykor hazánk határainak védelmét a székelyekre bízták, a Pilis hegység határainak védelme ránk hárult, hisz mi vagyunk a bejáratában. Őrködésünk messziről látványos jelei fent vannak a Pilis oldalában.

Erkölcsi védelem ez! A Kárpát-medence egykori királyi központját Pilis Keresztje, a Csillagösvény, a Boldogasszony kápolna és a Pilisi Lélekharang védi meg az ide nem illőtől! Büszkén és hálásan vállaljuk ezt a feladatot, mert olyan egyedülállóan rendkívüli patrónája van a falunknak, amely kötelez bennünket: a Boldogasszony!

A kiskapu felső részébe faragott címerünk eredetije a templom homlokzatába van falazva. Senki nem tudja honnan került ide, ki és mikor véste maradandó anyagba, kőbe.

Címerünk alakja pajzs, ami védelmet jelent. A belevésett ősi szimbólumok jelentése alapján pedig az is kiderül, hogy itt a Pilis kapujában falunkat, Pilisszántót a Teremtő Isten szeretete védi!

„Kinek nincs múltja, hová ülteti a jövendőt? Mely mélyebb földet kíván, mint a jelennek arasznyira ható kérge!”

Ez az idézet indított el minket Pilisszántó monográfiájának megalkotására 1996-ban. A falu lakói addig nem ismerhették saját történelmüket így összefoglalva, csak töredékesen, és olyan távlatokban, amennyire az emberi emlékezet vissza tudott nyúlni. Úgy gondolom, hogy egy közösségnek - és tágabb értelemben természetesen egy nemzetnek is - a legerősebb összetartó ereje: saját múltjának ismerete és tisztelete. Az idézet szellemisége ifjúkoromtól kezdve tartja megfertőzve elmémet. Falunk múltjának kincsestára, újabb és újabb szívet melengető meglepetései, rejtélyes titkai bűvölnek el, és tartanak szülőfalum önként vállalt, lebilincselő fogságában. A monográfiánk megírására felkért hivatásos történész akkor úgy ítélte meg, hogy falunk jelentéktelen település volt történelmünkben. Sajnálom, hogy a szakma nem ér rá Szántóval foglalkozni, ezért úgyszólván magamra maradva, mészégetős „szakmaiságommal” böngészem múltunkat.

Minél régebbi adat kerül elő, annál nehezebb magyarázatot találni rá, bizonyítani hitelességét. Hamis múltra pedig csak hamis jövőt lehet építeni. A legnagyobb jóindulat mellett is könnyen előfordulhat tévedés, amelynek oka lehet a kevés adat, az ismeretek hiánya, de fakadhat a mindenáron eredményre törekvés figyelmetlen lendületéből, vagy a fantázia túlzott elszabadulásából is. Azonban nem ismeretlen a legszomorúbb eshetőség, a szándékos történelemhamisítás sem.

Pilisszántó régi hőseinek üzenete, tekintélyünket növelő gazdag történelme tanulságos lehetne nemcsak a falu közösségének, hanem nemzeti öntudatát vesztett népünknek is, és országvezetőink is erőt meríthetnének belőle. Titkaink sorsát jobb híján ráhagyom a Gondviselőre, tudomásul véve akaratát. Feltárásaira talán nem méltó a mai társadalom, mert a „fejlődés” lendületében azokat is elpusztítaná.

Lejegyzett gondolataimmal szeretnék hozzájárulni a hegység múltjának teljesebb megismeréséhez, felderíteni szakralitásának okát. Mások, egymástól független kutatók, a Pilis és egyben hazánk történelmi múltja iránt érdeklődők munkáinak szeletkéi egyszer talán egységgé kovácsolódnak, és fény derülhet a hegység Kárpát-medencében betöltött jelentőségére.

A lelkiismeretes kutatók és az utóbbi időben megszaporodott lelkes amatőr nyomkeresők - a dolog természetéből fakadóan, olykor vitatott, olykor meglepő - eredményei egyben közösek: a rejtély itt van a Pilisben! Ezt tagadni már nem lehet a hivatalos szakma hiúsága miatt tanúsított, a mundért becsületét védő ellenállásával. Őseink iránti alázattal, érthető válaszokat kell keresnünk közösen a felmerülő új kérdésekre!

Magam részéről jó szívvel osztom meg gondolataimat, elnézést kérve szülőfalum iránti érthető elfogultságomból eredő lelkesedésért!